A Szentírásban újra és újra találkozunk a böjt jelentőségével, amely által Istenhez kerülhetünk közelebb.
1. Lelki megújulás
A böjt során lemondunk a megszokott komfortzónánkról, legyen az bőséges ételek sora vagy egyéb kényelmi szokások. Ebben a helyzetben tudatosabban éljük meg Isten jelenlétét, és megnyílunk az Ő vezetése előtt. Ahogy Joel próféta írja:
„De még most is így szól az Úr: Térjetek hozzám teljes szívetekből böjtölve, sírva és gyászolva!” (Joel 2,12)
Ezek a szavak arra emlékeztetnek, hogy a böjt nem csupán testi önmegtartóztatás, hanem teljes szívünkkel való odafordulás Istenhez.
2. Mélyebb kapcsolat Istennel
Amikor megvonunk magunktól bizonyos étkeket vagy egyéb napi szokásokat, felszabadul az időnk és a figyelmünk arra, hogy imádságban és elmélkedésben keressük az Urat. Ezen az úton sokan megtapasztalják, hogy a böjt közben Isten erőt ad, tisztábban hallhatóvá válnak az Ő hívó szavai, és nyugalommal tölti el a szívüket.
3. Önfegyelem és hálásabb szemlélet
A böjt során előfordul, hogy ráébredünk, mennyi mindent tartottunk természetesnek a mindennapokban. Az étel hiánya vagy az egyéb lemondás rávilágíthat arra, milyen áldottak vagyunk az apró dolgokban is. Így a böjt segít abban, hogy hálásabbá váljunk, és jobban megértsük mások szükségeit, küzdelmeit.
4. Példa Jézustól
Jézus maga is böjtölt a pusztában negyven napig (vö. Máté 4,2). Ezzel megmutatta, hogy a test gyengesége közepette is ráhagyatkozhatunk Isten gondoskodására. Bár a mi böjtjeink sokkal rövidebbek lehetnek, a lényeg ugyanaz: a csend, az üresség és az alázat helyén Isten jelenlétébe léphetünk, ahonnan erőt, útmutatást és megújulást kapunk.