A böjt hatása az érzelmekre, az energiaszintre és a hangulatra, valamint stratégiák az éhségérzettel és a feladásra csábító gondolatokkal.
A böjtről sokan gondolják, hogy elsősorban testi vonatkozású: kevesebb étel, esetleg teljes táplálékmegvonás és vannak akik csupán tisztítókúraként néznek rá. Ám valójában nem csak az ember fizikumát érinti, hanem lelki és mentális szinten is komoly folyamatokat indít el. Éppen ezért fontos tisztában lennünk azzal, hogy milyen érzelmi változások kísérhetik a böjtöt, hogyan befolyásolhatja energiaszintünket és hangulatunkat, valamint milyen gyakorlati módszerekkel segíthetjük elő, hogy a böjti időszak ne önsanyargatásként, hanem építő, felszabadító élményként maradjon meg az életünkben.
A Biblia több helyen felhívja a figyelmet a böjt lelki és érzelmi dimenziójára. Jézus például a Máté evangéliuma 6:16–18 szakaszában arra tanít, hogy ne komor arccal, hanem derűsen böjtöljünk, és ne mutogassuk ezt másoknak, hanem tekintsünk rá belső, lelki ügyként. Ez a szemlélet arra emlékeztet, hogy a böjt nem kizárólag a táplálék megvonásából áll, hanem az Istenre fordított figyelem, az alázat és a szívbeli indíttatás kulcsfontosságú része is.
A böjt érzelmi „hullámvasútját” sokan megtapasztalják az első néhány napban (főleg, ha teljes azaz vizes böjtöt tartanak). Mivel a szervezet hozzászokott a napi többszöri étkezéshez, a kezdeti vércukorszint-csökkenés fáradékonyságot, ingerlékenységet és lehangoltságot okozhat. Lelki szempontból ezt az időszakot gyakran kíséri belső vívódás vagy kísértés: érdemes-e folytatni, biztosan jó-e ez nekünk? Ugyanakkor ez a próbatétel alkalmat is nyújt arra, hogy jobban megértsük saját reakcióinkat és motivációinkat, s közben megtapasztaljuk, mennyi erőt adhat a kitartó imádság és az összeszedettség.
Bár az elején sokan küzdenek kedvetlenséggel és alacsony energiaszinttel, néhány nap elteltével – főként szakaszos böjt esetén – többen arról számolnak be, hogy frissességet éreznek. A Mayo Klinika publikációi kiemelik, hogy az úgynevezett intermittáló böjt esetén a szervezet fokozatosan képes átállni a zsírok felhasználására, ami egyenletesebb energiaellátást eredményezhet. Nem mindenkinél működik ugyanolyan módon, de sokan tapasztalják meg a „cukorhullámvasút” mérséklődését és a nagyobb mentális tisztaságot. Ezt részben az agyban végbemenő anyagcsere-folyamatokkal (például ketontestek termelődése) magyarázzák. Másrészt az étkezések körüli szervezéstől felszabaduló idő és figyelem segíthet abban, hogy befelé forduljunk, és lelki szempontból is elmélyüljünk.
Ha azonban a böjt nehézségekbe ütközik, vagy extrém módon megterheli a szervezetünket, léteznek hatékony módszerek, amelyek segítenek az éhségérzet és a feladásra csábító gondolatok kezelésében. Elsőként fontos felismerni, hogy nem minden éhségérzet valódi éhség: sokszor a megszokott étkezési rutin, az unalom vagy a feszültség érezteti velünk, hogy ennünk kellene. Ha ilyenkor megállunk, és tudatosan átgondoljuk, hogy valóban szükséges-e az evés, máris közelebb kerülünk a böjt egyik céljához – az önfegyelem és az önismeret elmélyítéséhez.
Ezt a folyamatot segítheti egy kis elcsendesedés, és annak felidézése, hogy miért vágtunk bele a böjtbe. Sokszor az is támogatást nyújt, ha konkrét kereteket szabunk magunknak: például meghatározzuk, hogy egy adott időablakon belül fogyasztunk táplálékot (például a 16/8 órás séma – amennyiben Dánieli, azaz részleges böjtöt folytatunk), és gondosan odafigyelünk a folyadékbevitelre. Elengedhetetlen továbbá a tápanyagok pótlása is: ha valaki hosszabb ideig szeretne böjtölni, tanácsos odafigyelnie az ásványi anyagok bevitelére (nátrium, kálium, magnézium), különösen, ha orvosi körülmények között vagy speciális étrend mellett végzi a böjtöt.
Ahhoz, hogy ne váljon túlságosan megterhelővé a böjt, érdemes reális célokat kitűzni: ha valaki rögtön hosszú, szigorú böjttel próbálkozik, könnyen csalódhat és feladhatja. A fokozatosság ebben is segít: kezdetben néhány órás vagy egynapos böjt, majd később lehet lépésről lépésre növelni annak időtartamát (pl. első nap hagyd ki a reggeli, a következőn pedig már az ebédet is).
Természetesen vannak kihívások és veszélyek, amelyekre érdemes odafigyelni. Előfordulhat, hogy hetekig tartó levertség és extrém fáradtság jelentkezik, ilyenkor érdemes felülvizsgálni, vajon nem túl szigorú vagy nem megfelelő módon végzett-e a böjt. Időnként feszültebbek lehetünk, és a környezetünkkel is feszültségek adódhatnak. Ilyenkor nem árt előre jelezni a családtagoknak vagy barátoknak, hogy épp egy intenzívebb böjti időszakot élünk át. Továbbá nem tudjuk elégszer hangsúlyozni, hogy a krónikus betegeknek, várandósoknak vagy szoptató anyáknak, illetve mindazoknak, akiknél erős testi vagy szellemi terhelés áll fenn, ajánlott orvossal vagy dietetikussal konzultálni, mielőtt belevágnának.